Opera női szemmel - (8) Verdi: Lombardok

A történet az első kereszteshadjárat idején zajlik. A cselekmény szálai igencsak bonyolultak, a romantikus drámára jellemző valószerűtlen fordulatokkal. Verdi kiváló ráérzéssel szemlélteti, illetve hallatja a történet minden mozzanatát.
A nyitány sokat sejtető, érzelmeket mozgató gazdag hangzásvilága mintegy keretbe foglalja a történetet. Kiemelném a hegedűk lírai dallamívét, amit a fuvolák virtuóz futammal kísérnek, majd a harcra buzdító kórusrészt, a keresztesek elszánt indulatát. Ezzel párhuzamosan egy családi dráma is körvonalazódik.
A cselekmény bonyodalmait csak érintőlegesen említem. Inkább érzelmi oldalról közelítem meg a történéseket. 
Arvino és Pagano testvérek; ugyanazt a nőt szeretik, Viclindát, aki Arvinot választja férjül. E köré épül a teljes opera, ez az a feszültség, ami felfokozódik és tragédiák láncolatát vonja maga után. A cselekmény évtizedeket ugrik, Arvinoéknak  már férjhezadandó lányuk van, Giselda. 
Pagano, több évtized távlatából sem nyugszik bele Viclinda választásába, és bosszút forral testvérbátyja ellen. Zenei gyöngyszemként ragyog Giselda Ave Maria-ja, amiben hallani véljük a borzalom megsejtését, ami még azon az estén valóban be is következik. Pagano kaini indulatának egy véletlen folytán apjuk esik áldozatul. 
(A gyilkos fivérnek egyáltalán nem számít, hogy Viclinda nem őt szereti? Milyen szerelem az, amely csak önmagát látja, saját beteljesülését keresi, átgázolva Viclinda érzésein, helyzetén, családján két évtized távlatából is?) 
Pagano, elborzadva saját tettétől kegyelmdöfést kér Arvinotól, ám ezt nem kapja meg. A kvintett-ben Verdi zseinalitása ismét kimagaslik. Bámulatosan helyezi egymásra és hallatja egyszerre a tragédia nyomán kialakult különböző érzelmi állapotokat. A gyász, a borzalom, a megrendülés, a testvérgyűlölet, a harag: mindezek egyszerre szólalnak meg a kvintettben. Paganot száműzik a városból.
 
A történelmi események csupán hozzáadódnak ehhez a nehéz helyzethez: a keresztesek kíméletlenül mészárólnak, kereszteket helyeznek muzulmán félholdak helyére. Nem tudom megállni, hogy ne térjek ki ennek borzalmaira, arra a méltatlan és embertelen magatartásra, ami a harcban álló feleket jellemzi. Hiszen kölcsönösen „átkozott hordának” nevezik egymást. Nem lehet és nem szabad elsiklani afölött, hogy mindkét fél a saját Istenének feljebbvalóságáért fog fegyvert, erre hivatkozva védelmez/érvényesít egy olyan „igazságot”, amit kizárólagosan magáénak tud és érez. Ennek hatályba léptetéséhez egyetlen lehetőséget lát, az ellenfél kíméletlen kiírtását. Saját értékrendemből kiindulva: ha valaki tűzzel-vassal akarja érvényre juttatni saját istenét/ igazát, (átgázolva mindenen és bárkin, konok és egysíkú meggyőződéssel) akkor számomra ez azt is jelzi, hogy elismeri, illetve féli az ellenfél istenét. Olyannyira, hogy semmilyen más módon nem tudja kiiktatni, csak híveinek legyilkolásával. Cselekedetével - paradox módon - elismeri a másik fél igazságát, illetve, gondolom, hisz is a másik isten létezésében,hiszen meg akarja semmisíteni azt. Mert, aminek létezését tagadjuk, nem hisszük, azt fölösleges felszámolni, mert értelemszerűen az nem is létezhet. Istent„bizonyítani”fölösleges; nevében agressziót alkalmazni istenkáromlás.
A keresztesek himnuszát Verdi ugyanolyan érzékkel és töltettel alkotta, ahogyan a Nabucco Rabok kórusát is. Itt most a keresztények adnak hálát a Teremtőnek, hogy győzelemre vitték az igaz hitet és leigázták a pogány istennek hódoló muzulmánokat. Érezhető, mennyire belefáradtak a borzalmakba, és céltalannak érzik a hadjáratot. Honvágyuk, szerintem nem csak a szülőföldnek szól. Olyan felhangot is érezni vélek, amiben az örök emberi vágy szólal meg, ami tudni akarja a  Teremtői akaratot, ám ugyanakkor bizonyosságot és visszaigazolást vár a cselekedeteire. 
Zeneileg, egy csodálatosan melodikus, igazi Verdi-s dallam és ritmus. Olyan, mint egy fáradt lüktetésű szívdobogás, vagy, mint egy méltósággal hömpölgyő folyam. Emelkedett, ünnepi, Istent dicsőítő zene. Valóban ez lett volna Isten akarata?

Antiochiai helyszín. A keresztesek győztek. Arvino - mint hadvezér-  lányát is magával vitte, aki eltávolodott a tábortól és most a muzulmánok foglya. Oronte, az antiochiai herceg fia beleszeret a szép fogolyba. Giselda is szerelmes.
Oronte áriája zene által mutatja be a tiszta szerelem mindent átütő és bármin átlépő hatalmát.
(Talán ez az egyetlen érzés, ami félreállít mindent egy emberi életben, csak azért, hogy létezhessen. A szerelem állapotában megszűnik a dualitás,eltörpülnek, megsemmisülnek az ellentétek, a nemzeti hovatartozások, az érdekek, eltűnnek az emberi akarások, az idő megáll. Egyetlen cél létezik csupán : a szerelem. Tökéletes, kiteljesedett állapot veszi át az uralmat az emberi lét fölött; egyfajta béke, alázat minden és mindenki iránt. Talán ez a szerelem legbiztosabb ismérve: a szeretetteljes szelidültség.). 
Ahogy az elején is említettem, a romantikus drámában semmilyen abszurd fordulat nem lehetetlen. Arvino, Giselda apja behatol az antiochiai hárembe, ahol lányát is fogva tartják. Giselda tulajdonképp most szembesül azzal a borzalommal, ami apja vezetése alatt történik, hiszen csak most érinti meg igazán, mivel Oronte is veszélybe került. Vér, gyilkosságok látványa. Allah csillaga lehullt az égről - éneklik. Giselda apjához intézett szavai mögött felragyog az opera üzenete! „Nem Isten rendelé e véres tettet” A lány tudja, hogy ez nem lehet a szerető Isten akarata. Arvino elméje olyannyira bomlott és elvakult, hogy kijelentése miatt Giseldára is kardot ránt, ám katonái megakadályozzák e borzalmat.
Jeruzsálem is már a kereszteseké. Ez a kórusrész  a „győztes Úrról” énekel; zeneileg értékes drágaköve ennek az operának. 
Pagano, aki remeteként él, megérintő áriával vall életéről, belátásairól. 

Verdi,  hegedűversenynek is beillő előjátékot írt az utolsó felvonás elé. Virtuóz, dallamos, lírai és heves részekkel váltakozva. Komoly kihívás a szólistának, technikailag és zeneileg egyaránt. Kár, hogy Verdi nem alkotott hasonlóakat versenyművek műfajában! 
Megrázó tercett zárja az operát. Oronte már halott, Pagano haldoklik, kibékül Arvinoval és Giseldával. Bár már Jeruzsálem is a kereszteseké, keserű és súlyos ez a győzelem. Ezrek pusztultak el egy olyan akarat miatt, amit Istenre fogtak, nevében követtek el. Elgondolkodtató helyzet, több évszázad távlatából is, talán napjainkban különösen. Azt, hogy a Teremtő hogyan látja mindezt, mindannyian csak majd „színről- színre” tudjuk meg.

 

 Szerző: Horváth Erika