Tíz éve hunyt el Hary Béla karmester és zeneszerző, a Kolozsvári Magyar Opera örökös tagja

Hary Bela

Társulatunk kegyelettel emlékezik Hary Bélára, aki a több mint fél évszázados karmesteri pályája alatt az opera-, operett- és balettirodalom jelentős hányadát dirigálta meghatározó hazai és külföldi színpadokon. A Kolozsvári Magyar Opera igazgatói tisztségét 1973 és 1977, valamint 1984 és 1989 között töltötte be.
   
         Hary Béla 1934-ben született Szilágysomlyón. Gyermekkorában hegedűlni és zongorázni tanult. A kolozsvári Zenelíceumban érettségizett, ahol Guttmann Mihály neves zenepedagógus vezetésével ismerkedett meg a karvezetés tudományával. A kolozsvári Zeneakadémián folytatta tanulmányait zongora szakon, Halmos György zongoraművész osztályában. Később zeneszerzés és karmesteri szakokon szerzett diplomát Max Eisikovits, Jodál Gábor és Antonin Ciolan növendékeként. A franciaországi Conservatoire National Supérieur de Musique et de Danse de Paris ösztöndíjasaként George Tzipiane és Manuel Rosenthal osztályában mélyítette el ismereteit. Weimarban a Hochschule für Musik Franz Liszt hallgatójaként Kurt Masur és Avrid Jansons mesterek tanítványa volt.  

       1956-ban a Kolozsvári Magyar Opera korrepetitorként alkalmazta, majd 1970-től felkérést kapott az Opera főzeneigazgatói posztjának betöltésére. A több mint fél évszázadot átölelő karmesteri pályája alatt az opera-, operett- és balettirodalom jelentős hányadát dirigálta meghatározó hazai és külföldi (Németország, Olaszország, Magyarország, Oroszország, Lengyelorzság) színpadokon. Széles szimfonikus repertoárja magába foglalta a zeneirodalom jelentős részét a preklasszikus művektől kezdve a legkiemelkedőbb XX. századi alkotásokig. A magyar zene jó ismerője és kimagasló tolmácsolója volt. Nevéhez fűződik Bartók Béla három színpadi művének romániai bemutatója. Kiváló karmesteri tevékenysége mellett zeneszerzőként számos balett-, zenekari- és kamaraművet komponált, melyek túlnyomró része intézményünk színpadán is bemutatásra került. Igazgatói tisztségét 1973 és 1977, valamint 1984 és 1989 között töltötte be. Közbenjárásának köszönhetően a '80-as évek végén a kommunista rezsim elállt korábbi döntésétől és engedélyezte, hogy a kolozsvári operaházban továbbra is játsszák magyar zeneszerzők műveit is. 1998-ban a Kolozsvári Magyar Opera társulata örökös tagjává választotta.

       Életművét megannyi elismerés jegyzi: •1970.: Toscanini-emlékérem a Kolozsvári Magyar Opera pármai vendégszereplése alkalmával •1981.: elismerő oklevél és emlékérem a Bartók Emlékbizottságtól, Bartók Béla születésének századik évfordulójára •1993.: Magyar Köztársaság Tisztikeresztje •1994.: Ruzitska-Vándordíj az év legjobb teljesítményéért •1996.: Erkel-díj az EMKE-től a magyar szerzők alkotásainak hazai és külföldi színpadokon való bemutatásáért, népszerűsítéséért •1998.: örökös tagság és díszoklevél a Kolozsvári Magyar Opera fennállásának 50. évfordulója alkalmából •1999.: tiszteletbeli tagság az Ipó László Közművelődési Alapítványban •2000.: Sík Ferenc-díj Békés Megye Önkormányzatától az Erkel-operák zenei vezetéséért, színpadra állításáért és gyulai bemutatásáért •2002.: emlékplakett a kolozsvári polgármesteri hivataltól a Farsang című musical Román Nemzeti Operában történt bemutatásáért, Caragiale-év alkalmával • 2003.: Hűséges Szolgálás Nemzeti Érdemrend a román államtól •2004.: a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Pro Cultura Hungarica emlékplakettje •2005.: díszdoktori cím a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem rektorától és szenátusától •2009.: Szilágysági Magyarok díszoklevél a Báthory István Alapítványtól.