Spectacol online

OPERA MAGHIARĂ CLUJ
400023 Cluj
Strada Emil Isac 26-28

F Y I      Indicaţii de orientare

utvonal

1800-1940

1792: înfiinţarea primului teatru din Cluj, fiind cel mai vechi teatru permanent de limbă maghiară, care este în măsură să asigure condiţii tehnice scenice corespunzătoare genului de operă, având şi fosă pentru orchestră. Datorită renumitei soprane Dna Déry-Széppataki Róza care între anii 1823-1827 se angajează la Cluj, repertoriul iniţial se îmbogăţeşte treptat cu operele lui Daniel Auber, Vincenzo Bellini, Gaetano Donizetti, Gioacchino Rossini, Franz Weber şi Wolfgang Amadeus Mozart. Este de menţinut, că scena clujeană prezintă operele epocii la scurt timp după premiera lor mondială, ţinând pas cu evenimentele artistice europene. Peste puţin timp, în stagiunea 1859-1860 apare la Cluj un gen nou: opereta, câştigând popularitate sporită în defavoarea operei. La începutul noului veac teatrul are în repertoriu cele mai de seamă opere şi operete care figurează în repertoriul marilor scene lirice.

Începutul secolului XX însă aduce schimbări şi în teatru: clădirea nu mai face faţă cerinţelor tehnicilor noi de scenă, sala de spectacole devine şubredă, astfel este sortită demolării. Se începe o construcţie nouă, modernă în baza proiectelor cunoscuţilor arhitecţi austrieci Fellner şi Helmer. În această clădire azi îşi desfăşoară activitatea Teatrul Naţional şi Opera Română din Cluj.

O eră nouă constituie perioada între anii 1905-1932 în care trupa este condusă de admirabilul om de teatru dr. Janovics Jenő, figură marcantă a scenei clujene, care pe lângă piese de teatru (proză) cooptează în repertoriul existent balete, opere, operete şi alte piese muzicale de Giacomo Puccini, Gioacchino Rossini, Pietro Mascagni, Richard Wagner, Bedřich Smetana, Johann Strauss, Lehár Ferenc şi alţii.

În 1910 îşi deschide porţile a doua scenă pe malul Someşului, iniţial concepută să găzduiască reprezentaţii în timpul verii. După primul război mondial trupa teatrului de limbă maghiară este nevoită să se mute în acest edificiu.
 

1940 - azi

A II. világháború hozadékaként Észak-Erdélyt – és így Kolozsvárt is – visszacsatolják Romániához a szovjet nyomásra.
Ebben az időben három országos fontosságú intézményt szükséges kiemelnünk: a Bolyai Tudományegyetemet, a Művészeti Főiskolát és a kolozsvári Operát, melyek önálló magyar intézmények a II. világháborút követően. A Petru Groza-féle kormány 1947-es határozata alapján önálló magyar intézménnyé vált operánk ekkor még Népoperaként volt ismert. Rónay Antal, Kallós József, majd Szinberger Sándor igazgatásának köszönhetően a nehéz körülmények ellenére valós operarepertoárja marad, ahol a legjelentősebb magyar és külföldi művek is feldolgozásra kerülnek. Ebben az időszakban újra a nagy operák és a balettek válnak meghatározó műfajjá, viszont ez idővel alakul. A kolozsvári társadalmi rétegek összetétele folyamatosan változik, az értelmiségi réteg jelentős része elvándorol, és vidékről sok magyar lakos telepedik be a városba az erőszakos iparosítás miatt. Így nem is csoda, hogy a műsorpolitika változik, a 60-70-es években újra az operettbemutatók kerülnek előtérbe.

Az előző évtizedeket az Opera történelmének legsötétebb időszaka követi, a 80-as évek. Egyrészt mivel Kolozsvár zárt várossá válik, jelentős énekesek és előadóművészek külföldre vándorolnak, a társulat egyre inkább kezd elöregedni, a fiatalítás problémás, az utánpótlás kirekesztődik. Másrészt ebben az időszakban a cenzúra miatt új magyar művek műsorra helyezése nem lehetséges, csupán a régieket lehet továbbra is játszani. Kötelezővé válik román szerzők műveinek a bemutatása, s bár ezek ugyanúgy értékgazdagok és érdekesek, mint az addig játszott darabok, a közönség mégsem olyan befogadó: a politikai nyomás miatt játszott előadásokat a nézők elutasítják. Ráadásul a magyar szerzők műveinek számát is csökkenteni kell, ugyanis szem előtt kell tartani a román-magyar darabok arányát.

Rendszerváltáskor változik a helyzet, amikor megszűnik a cenzúra. A Kolozsvári Magyar Opera a minisztérium fennhatósága alá kerül, így a repertoárba többet semmilyen hatóság nem szól(t) többet bele. Színpadra kerülnek nemzeti érzelmű előadások, mint például Bánk bán, Hunyadi László, Viktória, Mária főhadnagy stb., emiatt a 90-es években a román politikum egy része előtt az intézmény fekete báránynak számít. Az Opera mindezek ellenére egy megújult társulattal több irányba képes sajátos arculatot kialakítani. Egyedüli intézmény a magyar kultúrtörténetben, amely Erkel Ferenc minden operáját színpadra viszi. A magyar operajátszás megalapítójának műveit a társulat nem csak Kolozsváron, hanem számos magyarországi településen, ezek között Gyulán (Erkel szülővárosában) is bemutatja.
1990 után a Kolozsvári Magyar Opera, kihasználva szabadságát, több műfaj és történelmi kor irányába nyit. Az intézmény programszerűen vállalja, hogy – felkarolva korának alkotói közösségét – évadonként egy-egy kortárs zeneszerző művét is színpadra viszi. Különlegességnek számít, hogy több hangversenynek és koncertnek a romániai bemutatójára az Opera színpadán kerül sor. Így hallgathatta meg a közönség a Psalmus Hungaricust, a Cantata Profanát, a Budavári Te Deumot, valamint itt került sor Bartók Kossuth-szimfóniájának kolozsvári bemutatójára is.

A Kolozsvári Magyar Opera az egyetlen hivatásos magyar zenei színház Erdélyben, mely a zenés színpad szinte minden műfaját a közönség elé viszi. Olyan opera-, operett-, balett- és musical előadások tekinthetőek meg, amelyeket egyetemes irodalmi alkotások ihlettek, illetve a magyar zeneszerzők (Erkel, Kodály, Bartók…) és kortárs szerzők (például Selmeczi) művei közül választunk ki. A repertoár pedig ennél is színesebb: kamaraoperák, gyermekelőadások is megtekinthetőek a már felsoroltak mellett. A Kolozsvári Magyar Opera fennállása óta folyamatosan alakul, illeszkedik a kor, a közönség igényeihez, egyre nyitottabbá válik. Romániai magyar kultúrintézményként mi nem csak feladatnak, hanem kötelességnek tekintjük azt, hogy a magyar kulturális környezet elvárásait figyelembe véve színes és minőségi szórakozási lehetőséget nyújtsunk.

Ez az az intézmény, amely egyben egyedi, előkelő és elérhető:
- egyedi, mert világszinten az egyetlen nem hivatalos állami/kisebbségi nyelven működő állami operaház, és egyben az egyetlen olyan magyar opera, amelynek társulata négy zenés színpadi műfajt játszik párhuzamosan
- előkelő, mert maga az opera mint műfaj az
- elérhető, mert mindenik évad műsor- és árpolitikáját úgy alakítjuk ki, hogy a közönség minden igényének megfeleljen

A jelenben a havi előadások mellett olyan alternatív programokkal próbáljuk nevelni a jövő közönségét, mint Fedezd fel magadnak az operát! (idegenvezetés az intézményben), leckeelőadások szervezése vagy Operaovi beindítása.